300. Amikor 1972-ben útjára indult a Galaktika az első számmal, készítői minden bizonnyal tele voltak tervekkel a jövőre nézve, de az évi négyszeri megjelenés mellett nem gondolhatták, hogy még saját életükben eljuthatnak a 300.-ig. Ami azt illeti, 200 lapszám összeállítása is 50 évbe tellett volna. De aztán fölgyorsult az élet, a negyedéves antológiából havi magazin lett, és a Galaktika immár évi 12 megjelenéssel robogott előre. Az 1995-ös megtorpanást követően azonban kilencévnyi csönd következett, és csak 2004- ben kerülhetett a hírlapárusokhoz a 176. szám. És hát azóta ismét eltelt több mint 10 év. Az emlékezetes, jubileumi lapszámok mindig kihívás elé állítják a szerkesztőket: miben legyenek ezek mások, mint a többi, milyen pluszt adhatnánk olvasóinknak? Annak idején 1983-ban az 50. amolyan ős-XL lett, bő kétszeres terjedelemmel, és három hosszú kisregénnyel vagy rövid regénnyel a szokásos novellák közt. A 100. mindössze néhány gratulációt adott közre a nagyvilágból, és valóra váltott egy borítót illető próféciát. A 200. egy hasonló, korábban meghirdetett borító-jóslatot teljesített be, az azon szereplő szerzők közreműködésével. És most elérkeztünk a 300. számhoz. Sokáig ötleteltünk, mivel töltsük meg, hogyan különböztessük meg a többitől. Főszerkesztőnk állt elő azzal, miért ne nyernénk meg a kortárs hazai szépirodalom nagyjait egy-egy fantasztikus novella megírására? Sőt, lapigazgatónkkal, Mund Katalinnal együtt vállalta a szervezéssel járó kulimunkát is, a részletek letárgyalásától a határidők betartatásáig. És most itt foghatjuk végre a kezünkben ezt a különleges Galaktikát, amivel egyrészt bizonyítani szeretnénk, hogy a fantasztikum zsánere nem elzárt gettó, hanem szervesen át- meg átszövi az irodalom minden területét, másrészt a szerzőknek is kedvet próbálunk csinálni ahhoz, hogy ne csupán egyszeri legyen kirándulásuk e titokzatos, ismeretlen tartományba. Olvassák önök is akkora szeretettel, amekkorával mi összeállítottuk!
