Nincs még egy olyan konok búvára a kortársi életnek, mint Galgóczi Erzsébet. Írói világát a kezdetektől máig a falun élő és onnan "kinőtt", elszármazott emberek népesítik be. Elbeszéléseiből mindig kisüt a napra kész tényismeret, de mögötte ott áll a gazdag írói tudás-tapasztalás a valóságról és az emberről; innen az ábrázolás mélysége és általánosító ereje.
A leírást, a cselekményt szemlélettel megtoldani - erre minden írónak szüksége van. A kortársak és kortárs-események íróját tárgyválasztása ennél is többre: ítélkezésre, kiállásra, kritikára kötelezi, sőt kényszeríti. Galgóczi Erzsébetnél domináns ez a kényszer. Innen fakad írásainak sodrása, belső feszültsége, drámaisága és lírája. Bizonyíték rá a kötet minden darabja, szám szerint nyolc elbeszélés és a Tizenegy több mint három címet viselő tévéjáték.
