Garcilaso de la Vega, az Inka - Inkák és konkisztádorok

A szerző méltán viseli az Inka nevet, hiszen valóban az volt: gyermeke egy inka királyi hercegnőnek és egy előkelő családból származó spanyol kapitánynak, aki Francisco Pizarro csapatában harcolt a legendás hírű inka birodalom, Peru meghódításáért. Garcilaso de la Vega két világ fia volt és két világ határán állt: nemcsak az indián és a spanyol vér keveredett benne, hanem a dél-amerikai és az európai civilizáció is. Közvetlenül a hódítás után jött a világra, kortársa volt az első konkisztádoroknak és az utolsó inkáknak, akik nemcsak a hódítás véres tetteit, hanem az inka birodalom fényét és pompáját is még személyes élményként őrizték emlékezetükben. Két nyelve volt, a kecsua meg a spanyol, és minden bizonnyal két lelke is: ifjúkorát felváltva töltötte hol apja, hol anyja mellett. Képzeletét felgyújtották apjának és apja bajtársainak elbeszélései a félelmet nem ismerő spanyolok merész haditetteiről, anyja házában pedig csodálattal eltelve hallgatta inka rokonainak visszaemlékezéseit birodalmuk letűnt nagyságáról. Ez a kettős szemlélet, hogy a hazájában lejátszódott történelmi drámát egyszerre látta "kívülről" és "belülről", sajátos atmoszférát s egyúttal viszonylagos tárgyilagosságot kölcsönöz művének. Hajlott korában, spanyol földön írta három krónikáját, melyeknek legérdekesebb fejezeteit tartalmazza ez a kötet. Az első, A királyok története, visszapillantás az inka birodalom múltjára; a második, Peru meghódítása, Pizarrónak és konkisztádor-társainak merész vállalkozását mondja el, melynek nyomán a hatalmas birodalom porba hullt; a harmadik krónikából, A floridai hadjáratból Hernando de Soto észak-amerikai expedíciójának eseményeit ismerjük meg. Garcilaso de la Vega írása a történelmi krónika, a korrajz és az útleírás ötvözete. Lapjain minden regénynél lebilincselőbb érdekességgel bontakozik ki a gyarmati hódítások kezdetének kalandos-véres története, melyet a szerző nemcsak kortársi hitelességgel, de egyben kiváló írásművészettel is ad elő.