Karácsony este van, a szeretet, a család ünnepe. Vannak azonban akiket ilyenkor sem vár senki haza, s a legmegrögzöttebb emberkerülő is egy kis sajgást érez ezen az estén a szíve táján. Tizenhárom agglegény ül össze a Hungária Szálló egyik különtermében, s megalapítják a Karácsonyesti társaság-ot. A társaság célja: elűzni a magányt, a számkivetettség érzését, mely ilyenkor erősen elfogja a magában élőt. Mivel is deríthetnék föl egymást igazán? Szórakoztató és kaján ötlet: mindenki mesélje el a maga történetét, hogyan is kerülhette a házasság igáját, hogyan sikerült kivédenie a "hosszúhajú veszedelem" ármányait. Ahogy egymás után kibomlanak a regényes, kalandos, érzelmes történetek, mind többet veszít a kérdés az eredeti iróniából, a szereplők legtöbbjéről kiderül: nem a megecetesedett kiábrándulás hősei ők, épp ellenkezőleg, az első szerelem gyöngéd, lírai emlékeit melengetik lelkükben, s bár egyik-másik esetben ki is derül, hogy az angyalnak vélt ideál önző, számító vagy képmutató, mindaz, ami ezen az estén elhangzik, a női nem dicséretét sugallja. Legtöbbször nem a szeretett kedves hibájából szűnt meg a gyöngéd kapcsolat, hanem mert a szerelembe oly gyakran "a földi törvények is beavatkoznak".
Társadalomkritika is hát ez a könyv, és mindenekelőtt színes, mozgalmas, jóízű olvasmány.
