Georg Kühlewind - Csillaggyerekek

Kezdettől másként kellene bánni ezekkel a gyerekekkel, érett lényükkel - mely érett, de nem koravén. Ha a kezdetet valaki elrontotta, és a környezet vagy a pedagógusok ragaszkodnak hagyományos, megszokott "módszereikhez", később a felnövekvő gyerekkel egyre nehezebb lesz bánni. E gyerekek számára nem létezik olyan tekintély, ami a státusból (tanár, szülő) adódna, és ez már a gyermek egészen kicsi korától kezdve így van. Létezik azonban részükről nagyrabecsülés és "érdem" által kivívott szeretet. Azzal, hogy "úgy teszünk, mintha..." nem érhetünk el náluk eredményt - minden hamisságot, minden arra irányuló kísérletet, hogy valamit színleljünk, villámgyorsan átlátnak, visszautasítanak és elítélnek.Amit pozitívként értékelnek, az a nyítság, az esetleges hibák és tévedések belátása és az eredetiség. Ők maguk eredetiek és nyiltak, nem tűrik a hazugságot; ha megnyertük bizalmukat, a velükvaló kapcsolat közvetlen és egyszerű. Pontosan tudják, kinek lehet valamit elmondani; kiben lehet bízni és kiben nem.Minden szokásszerű, ritualizált eljárást elutasítanak, és új, többnyire eredményesebb utakat találnak arra, hogy valamit megtanuljanak vagy végrehajtsanak. Nem lehet őket megbüntetni, illetve a büntetés nem használ semmit, és legfeljebb ahhoz vezet, hogy azt, aki a büntetést kiszabta, a jövőben elutasítják. A büntetést a tehetetlenség, alkalmatlanság jeleként értékelik, és annak, hogy nem tudnak velük bánni - és ez ténylegesen így is van."