„Az ember a természet rabszolgája lett volna, ha a ló nem teszi királlyá" - írja egy névtelen francia bölcselő 1700-ban. Van ebben egy kis túlzás, de sokkal több benne az igazság. Óriási jelentősége volt annak, amikor az ember és a ló - a puszták vadjaitól üldözött két gyenge teremtmény - felfedezte egymást. Lehet, hogy a lovak már kipusztultak volna, ha nem állnak az ember szolgálatába, de az biztos, hogy a ló nélkül az ember is nagyon nehezen boldogult volna. Az ember a lótól erőt és gyorsaságot kapott, megsokszorozhatta teljesítményét, és 5 ezer éven át, szó szerint volt kire támaszkodnia, olyan vállalkozásokban, melyhez a saját ereje elenyészőnek számított... Megérdemlik a lovak, hogy foglalkozzunk velük, hogy szemügyre vegyük lényüket, életüket, szokásaikat, melyeket mi, emberek, oly jól kihasználtunk. Csodáljuk meg vitalitásukat, alkalmazkodó képességüket, melyben szinte páratlanok az élőlények között - 60 millió éves múlttal.
