Giorgione

A XV. század a vége felé jár. Velence kikötőjébe még sorra érkeznek a drága kelmékkel, aranyat érő fűszerekkel megrakott hajók, a dózse még dúskál az aranyban, a város még gazdag és virágzó – de már minden égtáj felől gyülekeznek a hanyatlás fellegei: a portugálok délen tengeri utat találtak Afrika felé, a spanyolok új földrészt fedeztek fel nyugaton, keleten pedig a török szeretné kiterjeszteni hatalmát az Adrián és a Földközi-tengeren… Ebben az ezerszínű korban és zajló életű városban játszódik a holland szerzőpár regénye. Hősük Giorgio da Castelfranco, a festő, akit itáliai honfitársai a „nagy Giorgio”-nak neveztek el. De épp ennyire hőse a könyvnek a kövérkésen csinos, éles eszű ciprusi királynő, Cornaro Katalin vagy a büszke, hírneves családból származó festő, Gentile Bellini, a Velencét járó Dürer és a velencei reneszánsz sok-sok más neves és névtelen szereplője. Azt is mondhatnánk, hogy a könyv hőse maga a kor: a középkor és újkor határán álló néhány évtized, harcaival, szerelmeivel, ünnepeivel. A „nagy Giorgio” és társai finom és elegáns, ugyanakkor mélyreható és kutató szellemű művészetéből 16 fekete-fehér reprodukció nyújt ízelítőt.