Gombos Gyula - Igazmondók

Gombos Gyula négy esszéjét foglalja magába ez a könyv. Kettő magyarokról szól: Illyés Gyuláról és Németh Lászlóról. A másik kettőnek pedig egy jugoszláv és egy orosz író a tárgya: Milovan Gyilasz és Boris Paszternák. Ezek az írók sokmindenben - nemzeti hagyomány, származás, életút, világszemlélet, műhelybeli módszer - különböznek egymástól, de az, hogy kelet-európaiak, mégis feltűnően összekapcsolja őket. Kelet -európaiságuk határozta meg alapjában helyzetüket pályájuk első szakaszában, a háború előtt és alatt, csakúgy, mint pályájuk második felében, a háborút követő időszakban. S ha különböző úton-módon is, egymástól eltérő célokkal, de mind a négyen forradalmárok is voltak. Nem szavakkal, hanem olyan életművel, mely úgy írás, hogy egyben tett is. Alkotásaikban a szellemi tisztesség, igazmondás, erkölcsi bátorság, túl kivételes írói képességeiken, döntő szerepet játszott. Mindezek alapján állapítja meg Gombos a többi közt: Illyést, a forradalmárt lényegileg az különbözteti meg a hivatásosaktól, hogy képtelen volt leszállni a forradalom e huszadik századi technikusainak erkölcséhez. Szíve azért maradhatott tiszta, mert keze is az maradt. - Németh Lászlóról szólva: amit a történelem vak ereje köréje hordott, mindenbe fonákja volt annak, amire ő a minőség forradalmával oly nagy szenvedéllyel törekedett.
De e történelem foglyaként is meg tudott maradni igazmondásában töretlen, nagy írónak és nagy embernek. - És Gyilaszt jellemezve: gondolatainak értéke nem eredetiségükben rejlik, hanem emberi hitelükben. Abban, hogy a közjóért küzdve, konkrét helyzeteken belül, azokra mintegy válaszolva, eljutott hozzájuk. Lelkiismerete ebben mindig nagyobb szerepet játszott, mint ismeretei. S ez végül is nem volt más, mint minden árat fizetni kész hűség önmagához. Vagyis: nagy erkölcs. - Aztán Paszternákról: ő nem törődött azokkal a követelményekkel, melyekkel a mindenható politika körülállta. Nem akart megfelelni, nem akart tetszeni senkinek, egyet akart: kimondani a végsőt önmagáról, s a korról, melyben élt. Ennél többre nem vállalkozhat író, de kevesebbre sem - ha író.
Íme, négy írói jellemzés dióhéjban, amit bővebben kifejtve talál az olvasó ebben a könyvben.