Egy gyermek és az apja közötti kapcsolat egyszerre egyszerű és összetett. Egyszerű abból a szempontból, hogy egy apa emlékszik mindazokra a dolgokra, melyeket gyermekként tanult s fiának továbbadja őket. Összetett, mert ezek az együtt töltött évek, melyek teli vannak öleléssel, nevetéssel, a család szeretetével, melegével, az új dolgok felfedezésével, s az együtt töltött idő emlékével olyanok kell legyenek, hogy mind az apák, mind pedig fiaik erőt s bölcsességet meríthessenek belőle. E mű egy apa elmélkedése és gondolatai az apaságról, arról, hogy milyen is volt neki fiúnak lenni, s mindebből mit tanult és adott saját fiának tovább. A szerző emlékeztet minket, hogy egy fiúnak számtalan oknál fogva van szüksége az apjára; s némelyik oly triviális: hogy megtanítsa nyakkendőt kötni, horgászni, vagy éppen a hölgyekkel bánni. De az apaság feladata összetettebb ennél. A gyereket meg kell tanítani arra, hogy milyen is az igazi önzetlen szeretet, milyen fontos is tud lenni a másokért hozott áldozat, s nem utolsó sorban az apa feladata az is, hogy gyermekét a helyes útra terelje. Lang-nak ezt az apa-fiú kapcsolatot körüljáró művét Janet Lankford-Moran bensőséges fotói illusztrálják. Nem is jó kifejezés ez, mert nem illusztrációk ezek, hanem szerves egységbe élnek a szöveggel. A szöveg és a művészi fotók együtt teszik ezt olyan művé, mely arra ösztönzi az apákat, hogy minél nagyobb örömüket leljék fiukban s hogy - kortól függetlenül - értékelhessék, újraértékelhessék gyermekük férfivá válásában betöltött szerepüket...
