Gustave Flaubert alig harmincéves, amikor sok-sok ifjúi és romantikus kísérlete után 1851-ben hozzáfog az első nagy regényéhez, a Bovaryné-hoz. A legenda szerint barátai tanácsolták Flaubert-nek, hogy romantikus könyvélmények és lírai utánérzések helyett legközvetlenebb környezetét próbálja megregényesíteni. Így nyúl hozzá egy Normandiában, Rouen közelében lejátszódott házassági drámához, valamint más, a kortól és a környezettől készen kapott "életdarabokhoz", és így alkotja meg ezekből a részletekből Emma Bovary életének és halálának történetét.
Így született meg ez a könyv, amely a romantika alkonyán a legmindennapibb élethez fordult élményért és ihletért. Ez az a könyv, amely egy kisváros szürke krónikáját és ezen belül egy kis polgárasszony szenvedélyes ábrándjait és szerelmi tévelygéseit a legtisztább epika magaslataira emelete. És ez az a könyv, amely egy házasélet szűk keretében egy kor, egy társadalom áramát is megcsillantja, magának az emberi sorsnak vágyálmaival és elkerülhetetlen kudarcaival.
