„Az Érzelmek iskolája 1869-ben, Flaubert alkotó pályájának zenitjén jelent meg legelőször, a második császárság utolsó előtti évében, s a porosz-francia háború előrevetett árnyékában. A kortársak nem fogadták osztatlan elismeréssel: szemlélete, életábrázolása túlságosan keserű és mélyenjáró volt e kornak, s még George Sand, a nagyromantika utolsó, nagyanyává őszült, de halálig derűlátó tanúja is keménynek érezte egykori nemzedékének e bírálatát. Viszont annál lelkesebben hódoltak neki a céhbeliek Taine-től, a filozófustól kezdve egészen a naturalista regényíróig. Azóta ugyanez a mű nemcsak Flaubert remekművének, hanem a XIX. századi regény egyik legmagasabb csúcsának számít, s francia és külföldi kritikusok és irodalomtörténészek benne látják a múlt századvég érzelmi és szellemi légkörének talán legtökéletesebb ábrázolását.”
