Antal Tibor neve nem ismeretlen az anyaországban sem, Szörényi Levente, "Atilla-Isten kardja" című rockoperájában a pásztorfiú szerepében nyújtott felejthetetlenül hiteles alakítást. A gyimesi csángó pásztorfiú azóta felnőtt, s huszonéves férfiként saját falujában, Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban tanít zenét. Énekel, tudatosan és ezért sokkal hatásosabban őrizve és terjesztve a régi népdalokat.
Ezt teszi most megjelent lemezével is.
Gyimes völgyében, az egykori Csík vármegye keleti szélén, a Tatros mentén sajátos kis tündérvilágra lelünk. Erdély meseszép hegyei, völgyei, fenyvesei között, az ezeréves határnál mintha megmaradt volna a múltnak egy kis szelete, olyan eredeti formában leljük fel a régi magyar kultúra emlékeit. Azonban megőrizni a több száz éves hagyományt, a régi szokásokat és dallamokat nem is olyan könnyű még a Gyimesekben sem. Egyre nagyobb a modern világ kísértése, például a popzenéé. Az értékek átmentése érdekében ezért egyre szükségesebb az a tudatos hagyományőrzés, amelyet Antal Tibor népdalénekes művel, s amelynek egyik legszebb eredménye az idén megjelentetett "Gyimes völgye, Csík vármegye a hazám" című lemeze. Egy ideig még a gyimesi kocsmákban is az ő felvételeit hallgatták, szinte minden család igyekezett beszerezni egyet, a felsőloki bemutatón pedig olyan sokan voltak, hogy akár két "telt ház" feliratot is kitették volna. Mindenki lelkesen és büszkén hallgatja saját nótáit, amelyeket most már lépten-nyomon hallani. Azt hiszem, ez jóval többet ér annál, mintha pusztán Budapesten lett volna sikerlemez a kiadvány a szűk táncházas rétegben. Több mint húsz dalt, keservest, lassú magyarost, csárdást hallunk a lemezen, van köztük bánatos és vidám, ismert és kevésbé ismert, egy azonban közös bennük: hitelesek és élők, az igazi "tiszta forrást" képviselik. Nemcsak az énekszólam, hanem a kíséret is, Tímár Viktor prímás és Ambrus István gardonos játéka. Antal Tibor énekhangja különleges, erőteljes, szép hangszíne mellett olyan adottsággal rendelkezik, hogy pillanatok alatt képes magával ragadni a közönséget. Már kisfiúként, az Atillában mindenkit elvarázsolt, de mostanra megérett a hangja, előadói gyakorlatot szerzett, s olyan elementáris erővel hat a hallgatóra, mint amivel annak idején Sebestyén Márta vagy Berecz András ejtette ámulatba a népzenétől idegen pesti füleket. Olyan nagy tudású, egyszerre beleszületett és tanult énekessel van dolgunk, amely ritka és nagy kincs az egész magyar kultúra számára. S azt se felejtsük el: Antal Tibor csak most kezdi pályáját, van tehát jövője a gyimesi népdaloknak.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
