Hamvas Béla indulása óta, sőt első megjelent írásától kezdve folyamatosnak mondható az érdeklődése a magyar sorskérdések vagy azok egyik-másik szellemi vetülete (főleg az irodalmi) iránt. "A magyar sorsról való tudás a mai napig észrevétlenül nőtt azzá, ami: szellemi életünk legfontosabb tényezőjévé, és a magyar földön élő szellemnek elsősorban és mindig ezt és csakis ezt a kérdést kellett tisztáznia" - fogalmaz egy helyen.
Az öt géniusz földje (1940) Magyarország "kultúrtájainak" elemi világát kísérli meg
felvázolni. Végig a magyar tájon járunk, amíg ezt a könyvet olvassuk, hol az ideákra
pillantva, hol a földre vetve tekintetünket. Hamvas ismeri és szereti ezt a tájat. S a mű indulati hullámzása, az ódától az átokhoz leszálló, majd a tragikumtól a reményig ívelő hullámai jellegzetes magyar rapszódiává formálják művét. Az a kapkodó levegővétel fogalmaz itt a legfontosabb helyeken, amit oly jól ismerünk Wesselényi irataiból. Kemény regényeiből, a Buda halálából, Ady lírájából. Hamvas Béla gondolatvilágában a nemzeti sorskérdések fontos metafizikus elemek.
Művének előzményeiről maga így beszél: "Komolyan a tárgyat csak egészen kevés:
könyv érinti. Hermann Ottó egy kicsit iskolás, lapos és elavult. De korábban se volt túl lényeges. Később Pekár Károly kísérletezett magyar nemzeti esztétikával Taine alapján, de nagyon is epigon módra. Nélkülözhetetlen csak Fülep Lajos, Riedl Frigyes, Prohászka Lajos, Farkas Gyula és Trócsányi György. Miért? E szerzők műveiben kezd a kérdés égni és seb lenni. Az egész dolog kezd az ember bőrére menni, és már nem tűr haladékot. Fülep a művészetről ír, de az alkalmat felhasználja arra, hogy a lét gyökerébe nyúljon. Riedl hevenyészett feljegyzéseket tesz, de ezek a mondatok minden magyarságról írt szöveg között a legélményszerűbbek, és ezért a legmélyebbek. Itt kezdi az ember érteni, hogy
milyen szánalmasan sekély minden szó, amit valaki nem szenved el. Prohászka Lajos könyve Riedléhez képest: nem olyan egzisztenciális, de távlatokban sokkalta világosabb és metafizikája szélesebb. Riedl után merő szakszerűséggel e témához nem lehetett és nem volt szabad nyúlni, már nem megoldandó tudományos probléma volt. Egzisztenciális kérdést nem lehet megoldani, csak átélni, és belőle kinőni. Prohászka könyve az első egységes és teljes sors átélés. De a szerző csak átélte, nem nőtt ki belőle. Farkas Gyula irodalomtörténetében alapvető gondolatokat közöl az erdélyi, az alföldi és a dunántúli tájról. Trócsányi György több tanulmányban lényegbevágó fogalmakat tisztázott. Azt, hogy mit kell nemzeten gondolni, neki köszönhetjük. Ezek a művek az Öt Géniuszról szóló
tanítás nélkülözhetetlen előzményei." Hamvas Béla 1940-41 folyamán írt művének - a később Az öt géniusz (1959) címen írott, teljesen átdolgozott művének ezen első fogalmazványa - nyolcvan év elteltével először láthat most napvilágot.
