Egy nagy tudású, cselekvően humanista orvos és író szívet szorítóan szép, emberséges regényt írt. Arról, hogy mit kell tenni, hogyan kell bánni az olyan betegekkel, mint Alexander März.
Alexander évek óta a lohbergi pszichiátriai klinikán él. Egy fiatal orvos, Kofler doktor megpróbálja kideríteni, mi történt ezzel az elveszett, elnémult emberrel, aki meglepő dolgokat ír önmagáról:
"A személyem egy idegen gimnazista, őt is Alexandernak hívják, és März a vezetékneve. Az anyja szép volt és kellemes. A vénuszdomb körül szőke. Vasárnaponként ánizsos lapocskákat sütött, és néha borsodót készített (meleget). Sajnos fiatalon megölték, éspedig a személyem cinkostársi közreműködésével (justizmord)."
Kórlapokból, anamnézisekből, a beteg feljegyzéseiből, verseiből, álmaiból és a vele folytatott beszélgetésekből összeáll egy ember képe, aki a "normálisok" számára idegen - és mégis olyan furcsán közeli. És összeáll a "tökéletessé szervezett" jóléti ideg- és elmegyógyászat riasztó képe.
