Heinrich Mann - IV. Henrik I-II.

„Ha egy háború a tizenhatodik század kultúrájának minden bizonyítékát megsemmisítette volna, és ha csak a IV. Henrik egyetlen példányát sikerült megmenteni, akkor is hiteles dokumentumunk lenne arról a korról, akkor is megismerhetnénk életét, szellemét, tudományát és művészetét”, mondja Heinrich Mann egyik életrajzírója.
A IV. Henrik természetesen nemcsak – és nem is elsősorban – történelmi dokumentum, hanem a mindig újat kereső, mindig kísérletező, haladó ember regénye. Heinrich Mann franciaországi tartózkodása idején – ahová a náci barbárság elől menekült – valósította meg régi tervét, a fasiszta pusztítás éveiben írta meg leghíresebb, legkiforrottabb művét, kétkötetes történelmi regényét.
Nem nehéz felismerni a regény sorai mögött izzó aktualitást, a Szent Bertalan-éj és a Reichstag-per párhuzamát, az erőszak és az embertelenség uralmának azonos összetevőit. IV. Henrik a barbárság ellenpólusa, „a jó király”, az emberséges, humanista szellem és magatartás megtestesítője. Az emberi jóságba és haladásba vetett hit forrósítja át Heinrich Mann fordulatos cselekményű, színesen megírt regényének lapjait.