1897-ben jelent meg az amerikai írónak ez a kis regénye, de témája ma is életbevágóan aktuális: erkölcsi alapja híján való, felelőtlen, elvált szülők gyerekének lelki fejlődéséről szól. Hatéves Maisie, mikor a bíróság kimondja a válást, s őt az év egyik felében apja, a másikban anyja gondozásába utalják. A szülői kötelesség egyiküknek sem fontos, annál inkább az a lehetőség, hogy most már a gyermek révén is kellemetlenkedhetnek egymásnak. Eleinte a megszabott időn túl is maguknál tartják, megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni a másik számára, aztán új házasságot kötnek, s elkezdenek labdázni vele, ide-oda passzolják a kislányt, igyekeznek a másik nyakába varrni, hogy zavartalanul bonyolíthassák kétes szerelmi és pénzügyeiket, aztán a labdajátékba a mostohaszülők is belekapcsolódnak.
- Csoda lesz, ha nem merül el az a kislány ebben az erkölcsi posványban! - állapítják meg a helyzet láttán fejcsóválva az ismerősök, s lám bekövetkezik a csoda.
Ámde további csodának is tanúi lehetünk. A szerző írásművészete az, amellyel a gyermek szemével nézve, tiszta lelkén átszűrve érzékelteti a gátlástalan felnőttek feslettségét s azt a megrendítően bonyolult folyamatot, melynek során fokozatosan megérik, felfogja helyzetét és környezete fölébe magasodik. Igen, kinyílik a szeme, mindent megért, levonja a tanulságot, és hátat fordít az egész társaságnak, szülőknek, mostohaszülőknek egyaránt.
