Lermontov, a nagy költő leírta azt, ami nagyon sokszor történik az emberekkel ima közben. Az ember ismétli az ima szavait, amelyeket talán gyermekkora óta ismer, és hirtelen megtapasztalja valamiféle megvilágosodás és megkönnyebülés érzését, kicsordul a könnye. Egyházi nyelven ezt az állapotot meghatódottságnak nevezik. Ez az az állapot, amely ima közben adatik meg az embernek, amikor is a szokásosnál élesebben és erősebben érzi Isten jelenlétét. Ez olyan lelki állapot, mintha Isten kegyelme közvetlenül megérintené szívünket.
