Az ember mindig egyedül van. Akkor is, ha tömeg veszi körül, akkor is, ha szeretik, ha gyerekei vannak. Az élet: magány – állítja a szerző. Ha magányosságunk miatt szenvedünk, annak elsősorban az az oka, hogy nem ismerjük önmagunkat, nem értjük az élet struktúráját, nem fogadjuk el a maga mélységében embervoltunk feltételeit. Ahhoz, hogy egyedül tudjunk maradni, hogy elfogadjuk önmagunkat, az önismeret által juthatunk el. Ha magunkat ismerjük, a világot ismerjük. Önismerettel – vagyis azzal a vággyal, hogy megértsük embervoltunkat, hogy értelmet adjunk létezésünknek, a dolgoknak – győzzük le a magányt.
Valerio Albisetti könyvében a mindennapi tapasztalatból indul ki. Megfigyeli az ember lelki vívódásait, s ennek alapján kínál jó és követendő magatartásmintákat. Konkrétan szól, nem pedig elvont fogalmak vagy életidegen, csupán vélt élmény mögé bújva próbál választ adni az emberben felmerülő nehézségekre. Az olvasó a szerző praxisából származó okos meglátásokkal találkozik. Ezek a meglátások sokunknak segíthetnek lelki gondjaink megoldásában, enyhítésében.
