A haldoklás lelki-szellemi folyamatairól, a halál misztériumáról mereng művében a szerző megrendítő személyes élményei kapcsán, amelyek közül a legerősebb szeretett kutyája, Asztró, valamint egy jó barát elvesztése volt. Az utóbbit – akit könyvében Sebastiánnak nevez – akkor ismerte meg, amikor az már halálosan beteg volt: mindössze harminc évesen a leukémia egy gyógyíthatatlan fajtájában szenvedett. Az érdeklődés azonban nem csak az eltávozóknak járó tiszteletteljes figyelem volt – a nekik jutó időben mély és igaz barátság szövődött közöttük, amelynek során sokszor és sokat beszélgettek az elmúlásról. A felidézett dialógusokon kívül olyan témakörökről elmélkedik, mint egymás elengedése, a gyermekkori halál vagy a gyász folyamata.
