"A Márk háza előtti utolsó kanyarban eddig soha nem látott tisztasággal pillantom meg a problémám: nincs életem.
Nincs hobbim, mert azért fizetnek, abból van a gondtalan anyagi jólét, a nagy összeg állampapírokban, amelyekben azok tartják a vagyonukat, akik vagy ráérnek, vagy olyanok, mint én, nincs ötletük arra, hol folyassák el a lét.
Ott, a kanyarban jövök rá, hogy nincsenek céljaim. Sem hétköznapiak, sem földöntúliak. És nem a gondolat új, hanem az, ahogy csontig hatol, és egyik pillanatról a másikra megzsarol a saját életed tartalma iránti felelősséggel."
