A magyar rockzene - némi fáziskéséssel - a 60-as években indult hódító útjára beatzene néven és szerencsénkre olyan zenekarok bábáskodtak születésénél, mint az Omega, a Metró vagy az Illés. A Hatalom azonban már ekkoriban élénk érdeklődést tanúsított a jelenség iránt, figyelemmel kísérték a zenekarok tevékenységét, beleszóltak a szövegekbe és dalokat, koncerteket tiltottak le.
Erdős Péter vezetésével Hanglemezgyár döntötte el, kiből lehet sztár, s kiből nem, így az első hard rock csapatok (Taurus, Tűzkerék) ugyanúgy nem adhattak ki lemezt, mint a 70-es évek végén, a 80-as évek elején indult punk (Beatrice), alternatív (Kontroll Csoport) és heavy metal (Moby Dick, Pokolgép) bandák sem. Egy-két "államilag engedélyezett és támogatott" csapaton kívül (Piramis, Dinamit) szinte mindenkit a margóra szorítottak.
Nemcsak a kemény zenét és szövegeket produkáló csapatokkal (Aurora, Rolls Frakció) bántak el a Rendszer talpnyalói, de olyanoknak is keresztbe tettek, mint a konszolidált muzsikát és szövegeket felvonultató Locomotív GT.
Zűrzavaros időszak volt ez, sok banda feladata a szélmalomharcot, feloszlottak vagy elmenekültek - ha tudtak. Kiváló muzsikusok, meg nem értett zsenik szöktek nyugatra (Baksa-Soós János-Kex) az állandó tiltások, besúgások, az anyagi és erkölcsi ellehetetlenítés elől, míg más (Radics Béla) sajnos halálra itta magát. Akadtak olyanok, akik a vallás felé fordultak (Pajor Tamás, Slamovics István-Edda, No), míg mások feladták és az öngyilkosságba menekültek (Bencsik Sándor). Voltak megtörhetetlenek (Dinnyés József, Nagy Feró), akadtak államilag megértett géniuszok (Vikidál Gyula), de volt olyan csapat is, amelyet egészen egyszerűen csak eltaposott a rendszer (CPG).
A 80-as évek végére aztán változott a helyzet, a kommunizmus megbukott, és egyre több, addig mellőzőtt zenekar (VHK, Lord) jelenhetett meg nagylemezzel.
De sajnos a helyzet nem lett könnyebb, mert a kereskedelmi rádiók, tévék és zenei csatornák igen mostohán bánnak a műfajjal, gyakorlatilag nem adják le a magyar rock meghatározó és feltörekvő bandáinak számait, klipjeit, a szaklapokon kívül senki sem foglalkozik a jobbnál jobb és értékesebbnél értékesebb zenékkel.
Jóllehet azért léteznek olyan bandák, akik sokat szerepelnek a médiákban (Hooligans, Tankcsapda), ám a többi rock/metal csapat a háttérbe van szorítva.
Szerencsére azonban akadnak fesztiválok, motoros-találkozók, ahol megmutathatják magukat ezek az előadók is, és gyűjthetik a rajongókat nem csak a régebb óta működő zenekarok (Blind Myself, Quimby), de a feltörekvő fiatal csapatok (30Y, No Thanx) is.
