1940 augusztus 10-én megszólalt balatonkenesei otthonomban a telefon:
- Itt Pallavicini Hunert a külügyminiszter úr titkára. A külügyminiszter úr arra kéri a követ urat, hogy szíveskedjék vonaton, autón, akárhogy de azonnal feljönni Budapestre, mert egy igen fontos ügyben szeretne a követ úrral beszélni.
- És mi az a fontos ügy - kérdeztem.
- A miniszter úr ezt nem közölte velem. Csak azzal bízott meg, hogy üzenetét azonnal továbbítsam és emeljem ki az ügy rendkívüli sürgősségét.
- Nem beszélhetnénk személyesen a miniszter úrral?
- Jelenleg nem tartózkodik a minisztériumban.
