„Amióta először, 2008-ban Katinkával találkoztam, az első sorból nézhettem, ahogy világ- és Európa-bajnoki címeket nyer, megdönt 11 világrekordot. A túláradó érzelmek, a büszkeség, az izgalom, az ámulat ezeken a versenyeken olyasmi, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Még akkor is elakad a szavam, elérzékenyülök, amikor felvételről újra látom őket. De ezek a sikerek meg sem közelítik azt a Katinka által véghezvitt, leginkább lélegzetelállító változást, amit volt szerencsém végigkövetni. Az átalakulás, ami a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között történt, az egyik leglenyűgözőbb, leginspirálóbb volt, aminek valaha tanúja lehettem.
Azt gondolhatják, elfogult vagyok, de a helyzetről való véleményemnek semmi köze az eredményekhez vagy a személyes érintettségemhez. Ez a sportoló hozzáállását tükrözi, mielőtt a verseny egyáltalán elkezdődik.
2012-ben Katinkának megvolt a lehetősége, hogy valóra váltsa gyermekkori álmait. Mégis, amikor eljött a pillanat, annyira izgult, hogy mozdulni sem tudott. Utána megjárta a legsötétebb helyet, ahová egy sportoló eljuthat, a visszavonulást fontolgatta, és megkérdőjelezte saját identitását. Barcelonában Katinka mégis teljesen más sportolóként, úgy állt a rajtkő mögé harcra készen, hogy erőt merített a múlt hibáiból, és nem félt az előtte álló úttól.
Aminek tanúja lehettem London és Barcelona között, valóban lenyűgöző volt, és örökké hálás leszek a lehetőségért, hogy része lehettem ennek a történetnek."
