„Az önálló erdélyi magyar irodalmat azok írhatják, akik ennek a földnek terhét magukra veszik, akik Erdélynek bánatát sorsszerűen hordozzák, akiknek idevaló földből gyúrta Isten a szívét. Mert olyan lesz a mi irodalmunk, mint maga Erdély: fájdalommal teli, mint minden ember, pompás, mint a virágzó rét, erős, mint a szikla, mélységes, mint a zúgó erdő, vadul szép, mint a zivatar, de édes, mint a madárének, jó, mint anyánk szeretete, de mindig egyedül álló, mint mi magunk.” (Tamási Áron)