Ida Friederike Görres - Házasság és magány

A keresztény házasság mindig igen nagy követelmény volt az ember számára. Problémái közül ma a fölbonthatatlanság, más szóval a hűség van előtérben. „Mi az, hogy fölbonthatatlan? Hogyan menekülhet az ember, ha minden összetörik, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy összetört?” – kérdezik sokan. De ugyanígy nem lehet meg nem hallani az akaratuk ellenére magányosan élők panaszát. „Miért nem találok társat? Talán túl igényes vagyok, kevéssé vonzó, túlzottan gátlásos? Nem vagyok elég nőies, unalmas vagyok?”

Ezekre a kérdésekre válaszol Ida Görres írónő három világos okfejtésű, meggyőző erejű levélben. Szóvá tesz a házassággal mint „lehetetlen tartós kapcsolattal” szemben fölhozott minden érvet, kendőzetlenül kiteregeti a „beteljesületlen” egyedüllét tapasztalatait. Mindkét életformának megvan a nehézsége, ezt nem szabad szépíteni, ezt vállalni kell minden keserűség nélkül. Mindkettő lehet teljes élet, és mindkettőnek vannak buktatói, ezekkel azonban meg lehet birkózni. A negyedik levél józanul rávilágít az első nagy szerelem lehetséges félreértéseire és csalódására.

Ida Görres válaszaiban az alapokra épít: az elrontott, ellentmondásos, „megváltatlan” emberi természetre, amelyben a nemiség nagy, elvadult motorként működik. Megoldás csak a lét kiindulásától – Istentől – jöhet.