Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár ennek az érdekes, izgalmas regénynek a hőse. Az ő tiszavirágéletét kíséri nyomon az író, aki hiteles adatokból, szájhagyományból, Eötvös Károly visszaemlékezéseiből, népdalok cserepeiből állította össze a bakonyi betyárélet ihletett mozaikképét. Ki volt Sobri Jóska? E kérdésnél nagyobb kérdés, vajon mivé lehetett volna ez a jó képességű, daliás ember, ha nem egy elnyomorított szolgaságba taszított nép fiaként vívja magányos harcait az urak, a papok, a gazdagok ellen. Mindenkit legyőzött, ám éppen a magányosságot, a reménytelen céltalanságot nem tudta leküzdeni. Ha egy évtizeddel később születik, ő is szabadsághős lehetett volna, akárcsak a híres Rózsa Sándor. A regény írója tiszteleg a népdalok rajongott hőse előtt, de nem tagadja el emberi gyengéit sem, szép színekkel ecseteli a bandába tömörült számkivetettek kezdeti lelkesedését, és romantikus, izgalmas jelenetek egész sorában ábrázolja tragikus széthullásukat.
