Felfedezést várok az irodalomtól, barátom, - azért, mert a betűnyelés örömére hajdan az útleírások kapatták rá szememet? A valóság felfedését várom, minél egyenesebb úton, minél merészebb evezőfordítással és lóugratással az akadályok és szakadékok felett. Türelmetlen vagyok, kedves barátom, én vagyok az, aki a regényekben néha oldalakat lapozok előre, megelőzöm az írót; néha azt hiszem, azért, mert kettőnk közül én haladok inkább a korral.
Emlékszel, én is írónak készültem... Illetve, ahogy jobban felidézem az emlékeket, azt hiszem, hogy akkortájt, midőn véled néhányszor találkoztam, már történésznek készültem. Közbe-közbe filozófusnak is persze, mint minden kamasz, aki megért egykét nehezebbnek hitt könyvet s elbámul, mily kevés gondolat vezeti az emberiséget... Mindebből csak az lett, hogy egy ideig kerestem a velem egyívású süvölvény írók és történészek és bölcselők társaságát s aztán könyveiket úgy olvastam, mintha az én személyes gondjaimat lettek volna kötelesek írni; úgy olvastam, ahogy kell: bizalmasan, közbeszólásra készen. Te nemrégiben egy társadalmi réteg életét fedted fel. Közbeszólásul akkor az jutott eszembe, hogy van ilyen elvenen eltemetett régete az időnek is, a miénknek, - azt ki fedi fel? Egyre mélyebbre kerül.
