„Én Illyés Gyulának félig-meddig földije vagyok.Gyermeki kalandozásaim nagyjából azon a vidéken folytak le,amely Illyés új könyvének,a Puszták népének is szinhelye. Mégis úgy olvasom ezt a páratlanul gazdag és hiteles élményekkel zsúfolt könyvet,mintha valami izgalmas útleirást olvasnék,egy ismeretlen földrészről és lakóiról.Mintha felfedező utat tennék,amely annál inkább tele van számomra szenzációkkal és izgalmakkal,mert ez az ismeretlen földrész véletlenül a saját szülőföldem.Illyés cselekedete az hogy bevilágit ebbe rettenetes mozdulatlanságba,mint aki reflektorfényt vetit a tengerfenék titkai közé.Ehhez költő kellett:a száraz statisztika vagy szociográfiai adatok sötétben hagynának.Mit jelent az,hogy Magyarország népességének harmadrésze cseléd?Illyés megmutatja,mit jelent.Halálos valamit jelent.A magyarság egyharmada tenger alá került,és elevenen el van temetve.”
Babits Mihály
