„Minden olyan ítéletnél, amely a szubjektum ízlését hivatott bizonyítani, elvárjuk, hogy a szubjektum önmagáért ítéljen - anélkül hogy szüksége volna tapasztalati úton körbevizsgálódnia mások ítéletei között, s előzetesen tájékozódnia másoknak az adott tárgy feletti tetszéséről vagy nemtetszéséről -, tehát hogy ítéletét ne utánzásként mondja ki, ne azért, mert egy dolog esetleg valóban általánosnak tetszik [...]. Az ízlés csakis autonómiát igényel. Idegen ítéleteket a sajátunk meghatározó alapjává tenni: ez heteronómia volna."