In memoriam Pilinszky

Mintha szent lett volna egy nagyvárosi ikonról, úgy élt Pilinszky János, az áttetsző testű és törhetetlen szellemű költő az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek Budapestjén és Párizsában, jóbarátok és ivócimborák, szerelmes asszonyok és munkát adó papok között.
A náci koncentrációs tábor szenvedésének, az ötvenes évek megalázó kitaszítottságának sebhelyeivel lelkében érte meg, hogy tisztelték, szerették, olvasták és szavalták, hogy a kor köztudatában a vitathatatlanul nagy költők közt szerepelt akkor is, ha csak néha-néha jelent meg egy vékony kötete. Ám az nagyobb súlyú volt, mint…. Nem, Pilinszky se mondott volna neveket.
Pilinszky, Kondor Béla, Erdély Miklós, Vujicsics Tihamér – nevek ugyanabból a korból és körből. Korán és tragikusan meghalt költők, festők, zenészek. Nemcsak hogy biológiailag nem érték meg az átlagos életkort, hanem a társadalmi megbecsülés is éppen csak megérintette őket. Ám haláluk óta alakjuk egyre nő.
Barátok és tisztelők beszélnek e kötetben versben, grafikában és visszaemlékezőként az interjúkat készítő, az emlékezéseket, rajzokat és fotográfiákat összegyűjtő Bogyay Katalinnak Pilinszky Jánosról, halhatatlan kortársaink egyikéről. Ágh Istvántól Zalán Tiborig terjed a költők és művészek sora. Csak néhány név közülük: Raj Tamás, Nemes Nagy Ágnes, Csorba Győző, Károlyi Amy, Konrád György, Mészöly Miklós, Törőcsik Mari, Kányádi Sándor, Melocco Miklós, Tandori Dezső…..
Az emlékkönyv a költő születésének közelgő 70. évfordulójának tiszteletére jelenik meg az 1990-es Téli Könyvvásáron.