A magasan szárnyaló madár hangja ez, de nem a testi lég, vagy az éter, vagy az egész érzéki világ fölött körözőé, hanem azé, amelyik a legbensőbb teológia sebes szárnyain, a legragyogóbb és legemelkedettebb szemlélődés belátásai által fölülmúl minden elméletet, fölötte áll minden létezőnek és nem-létezőnek. (…) így hát János, a szent teológus nem egyedül az elgondolhatok és kimondhatók fölött szárnyal, hanem bizony azon dolgok fölé ragadtatik, amelyek minden értelmet és jelentést fölülmúlnak. A lélek kibeszélhetetlen röpte által mindenek fölé emelkedik, egészen minden létezö eredő elvének titkaihoz; és tisztán megkülönböztetve a kezdetnek és az igének, vagyis az atyának és a fiúnak fölfoghatatlan lényegfölötti egységét, csakúgy, mint lényegfölötti különbözőségét, elkezdi evangéliumát, mondván:
“Kezdetben volt az ige”.
