Hangsúlyoznom kell, hogy könyvem a képzelet műve; hogy a megnevezetlen nagyváros és a megnevezhetetlen szálloda, ahol a közgyűlés lezajlott, a fantázia szüleményei, legalábbis könyvem szempontjából; hogy a gyilkosság és a hozzá kapcsolódó események egytől-egyig kitaláltak; s hogy nincs olyan szereplő, aki megszólal a könyvben - Isaac Asimov kivételével - akinek valóságos megfelelője lenne.
Minden ilyen szereplő kitalált alak, s ha fenn is áll valamiféle tényleges vagy vélt hasonlóság a könyv szereplői és valóságos emberek között, ez merőben véletlen és akaratlan. Tehát Giles Devore (akit nem nagyon szerettem), Darius Just (akit szerettem) és Sarah Voskovek (akit nagyon szerettem) az én képzeletem teremtményei.
Végül pedig elnézést kérek azért, mert önmagamat is szerepeltetem a könyvben. Jó ötletnek tűnt, s szerintem nagyban hozzájárul a történet valószerűségéhez. Remélem, önök is elismerik, hogy az alkalmat nem önmagam eszményítésére használtam fel. Sőt, én vagyok a regényben a komikus elem, így hát remélem, megbocsátanak.
