A rózsakeresztes rend klasszikus és legjelentősebb hagyatéka, Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője anno 1459 rendkívüli folyamatokat ecsetel, amelyek valójában réges-régen és mindig is ismeretesek voltak. Johann Valentin Andreae csak a saját módján és "az ő számára elrendelt napon" újra közzé tette ezeket.
Az új jel első tíz fejezete megmagyarázza az alkémiai menyegző folyamatait a modern olvasónak és megláttatja bennük a sürgős felhívást, hogy haladéktalanul lépjen rá az élethez vezető útra.
Akit e fejezetek után az érdekel, hogy mi akadályozza meg az embert újra meg újra abban, hogy rátérjen erre a fényes ösvényre, az a további fejezetekben felvilágosítást kap. Ugyanakkor utalásokat talál arra is, hogyan lehet leküzdeni az akadályokat. Mindenekelőtt a vér rejtélyét fejtegető fejezetek lesznek sokak számára rendkívül megvilágosító jellegűek.
