Jalsovszky Katalin, Tomsics Emőke - Budapest - az ikerfőváros

"Nem leszünk ezentúl sem budaiak, sem pestiek, hanem leszünk ezentúl budapestiek" - írta 1872-ben a Vasárnapi Újságban Porzó, azaz Ágai Adolf, a népszerű publicista. Az 1872. évi XXXVI. tc. jogilag is szentesítette a Duna két partján elterülő városok, Pest, Buda és Óbuda frigyét, lehetőséget teremtve egy modern, európai nagyváros kialakulására. A jegygyűrű, a Lánchíd már régóta állt, de a Duna még inkább elválasztotta, mint összekötötte a főváros két felét. Az urbanizáció különböző szintjein álló városok összecsiszolódása volt e korszak fő feladata. Nem véletlen, hogy a hetvenes évek végére talán a legjelentősebb változás a város arculatán a dunai panoráma átalakulása. A sáros folyópart helyén, ahol még az 1860-as évek közepén is lóval vontatták az uszályokat, kőrakpart épült csinos kikötőépületekkel. A Margit-híd fölépülésével, az elegáns korzók kialakításával a nagy folyó a Pest-Budából Budapestté váló ikerfőváros szimbólumává vált. Olyan meghatározó jelentőségű útvonalak építése kezdődött meg, mint a Nagykörút és az Andrássy út, mely teljes hosszában el is készült. A lóvasút vonalai behálózták a várost, és 1887-ben elindult a próbavillamos.
A kötet ennek a hatalmas erőfeszítésnek a fényképes dokumentumait sorakoztatja fel.
Ismeretlen ismerősként csodálkozhatunk rá a város különböző pontjaira. A Dunán a Margitsziget déli csúcsánál még külön áll a Budai kis sziget, a Várban az egyszerű, barokk kori királyi palota kupola nélkül tekint le a városra, a Mátyás-templom szegényes, gúlatetős toronnyal magasodik a régi Halászbástya ódon, vaskos falai felett, az Ördögárok fedetlenül kanyarog a Rácváros falusias házacskái között. Apró torony díszíti az evangélikus templomot a Deák téren, a Két Pisztoly fogadó rozzant viskója düledezik a Nemzeti Múzeum pompás épülete mellett, földszintes bódésor nyúlik el a mai Vörösmarty tér közepén, és Lendvay Márton szobrával előttünk áll a régi Nemzeti Színház a Kerepesi úton.
Ismert és ismeretlen emberek fotográfiáin nyomon követhetjük az öltözködési szokások változásait az 1860-as évek magyar, német, magyarral kevert német viseletétől az 1880-as évek európai irányt követő divatjáig. Láthatunk krinolint és turnűrt, más néven fardagályt, mentét és császárkabátot, festői szakállakat, bajszokat, csupasz arcokat, huncutkákat és koszorús kontyokat. Láthatjuk a pesti polgárt bolondozni a Városligetben, sétálni a korzón, és felvonulnak az 1867-es koronázás bandériumainak színpompás ruhájú főurai. Találkozhatunk Deák Ferenccel és Podmaniczky Frigyessel, Arany Jánossal és Liszt Ferenccel, Wahrmann Mórral és Rómer Flórissal, Thaisz Elek rendőrkapitánnyal és a gyönyörű, ifjú Blaha Lujzával.
A kötet lapjain születésétől kamaszkoráig kísérhetjük végig a főváros fényképekkel elmesélhető életét. Budapest még nem az, aminek mi most látjuk, de az arcvonásai téveszthetetlenül felismerhetőek.