A regény tizenhárom éves hősnője, Simonka nem mindennapi teremtés. Késői gyerek, az anyja akár a nagyanyja lehetne, s így kerül vele együtt egy nyugdíjasotthonban.
Érzékeny, fogékony gyerek. Túl korán kénytelen megismerni az életet, elősosorban az élet felhős oldalát, kénytelen szembenézni olyan problémákkal, amelyek a vele egykorú lányok előtt ismeretlenek. Nyílt természete és egészséges humorérzéke hozzásegíti, hogy ha nem is könnyen, de megbirkózzék a nehézségekkel, megértse az idős emberek bogarait, és mentséget találjon rájuk. Barátaival együtt szeretne segíteni az elhagyott, magányos öregeken, akik a "halál várótermében"- így nevezik otthonukat - hasztalan várják gyermekeik, rokonaik jelentkezését. Simonkáék igyekezete azonban kudarcba fullad. Kedves, derűs lényével Simonka mégis becsempész némi örömet és vidámságot a magányos öregek életébe.
