A magyar néprajzi kutatásoknak fő törekvése az utolsó évtizedben oda irányult, hogy a magyarság őstörténetét mind jobban megvilágítsa. Ennek a törekvésnek kétségtelenül legérdekesebb része az, mely a magyarság ősi hitvilágáról akarja letépni az ismeretlenség leplét. De mily érdekes, épp oly nehéz is e feladat. Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot is egyedül az összehasonlító módszerrel lehet megoldani s azért össze kell gyűjtenünk azt a magyar anyagot, amelyben ősi hitéletünk maradékait látjuk s ezt feldolgozva össze kell hasonlítanunk azon népek hitéletével, vagy ősi hitéletének megmaradt töredékeivel, amelyek velünk nyelvileg, történetileg rokonok.
Jankó János (1868-1902) korának kiemelkedő néprajztudósa és utazója volt. Jelen tanulmánya 1900-ban jelent meg az Ethnographia folyóirat hasábjain. Diószegi Vilmos szerint: "Korának egyik legsokoldalúbban képzett, nagy nemzetközi tapasztalattal és jó terepismerettel rendelkező magyar ethnographusa volt:"
