Jean Sévillia - Túl jón és rosszon

Volt idő, amikor a franciák még egyforma értékek szerint nevelkedtek. Bár létezett egy baloldali és egy jobboldali Franciaország, egy világi és egy keresztény  Franciaország, a tanító által képviselt erkölcs nem különbözött a plébános tanította erkölcstől. Az 1970-es évektől kezdve egy társadalmi és eszmei szinten zajló forradalom hatására mindenki rákapott, hogy maga döntse el, mi a jó és mi a rossz. Emiatt napjainkban a közösség életének keretét adó szabályok kiveszőben vannak, a társadalom szétforgácsolódik, és mindenkit pusztán önös érdeke vezérel. Ennek a tendenciának az alapja a morálisan korrekt - azaz a teljes egészében az egyén értékelésén alapuló - gondolkodásmód, mely az élvezet mindenhatóságát, a mássághoz való jogot, a kötelező toleranciát, a hagyományok áthágását és a konvenciók viszonylagosságát hirdeti. De vajon élhetünk-e közös értékek nélkül? Ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból - amely az élet minden területén pusztít: a külvárosi negyedeket éppúgy nem kerüli el, ahogyan az iskolát, az államot, a családot, a munkát vagy a kultúrát sem - újra közös szabályokat kellene alkotnunk. És legfőképpen, újra vissza kellene találnunk ahhoz az elemi erkölcshöz, amely hosszú ideig garantálta a társadalmi összetartás szilárdságát.