Jenei Gyula - Ha kérdenéd

Telik az idő, ahogy a fény jár: nyugodtan, biztosan, véglegesen. Telik a történet, ám az életet nem a nagy események határozzák meg, hanem a másodpercnyi részletek: a gyermek egy sírkő rézsút árnyékát és aranyozott feliratát nézi, a kiskamasz az állomáson várakozó lány fenekét bámulja, a felnőtt pedig anyja ősz hajszálát találja a süteményben. Titkos sorsfordulók ezek, nagy szavak és látványos érzelmek nélkül, de nincs nehezebb, mint pontosan leírni egy-egy ilyen pillanatot. Jenei Gyula mestere a megfoghatatlan megfogalmazásának: biztos kézzel, mégis gyöngéden nyúl a tárgyához, a részletekben megbúvó teljességhez. Akár a fényképész, akinek a képeiről olyan felejthetetlen figyelemmel ír, Jenei is kitartóan rögzít, de az ő megfigyelésének tárgya ebben a kötetben elsősorban a múlt. És akár a fényképész, a költő is tudatában van saját felelősségének, hiszen a leírás tétje (akár a versolvasásé) nem egyéb, mint a teljes és tudatos átélés képessége. Enélkül "elenyésznek a részletek", az élet egységes mozaikja helyett csak értelmetlen idődarabkák maradnak.