Lesz. Mint amikor visszakeresnénk egy-egy jelenetet a hosszú-hosszú felvételen, de találomra soha nem tudunk a szükséges ponton megállni. Mindig hátrább futunk, s aztán türelmesen követnünk kell, hogyan is alakult valami a múltban, ami még csupán lesz.Jenei Gyula könyvet írt a visszakereső emberről. Versfüzérben beszél egy gyerekkorról, egy eltűnt világról, amely mindig mást mutat. Amit korábban Lator László elmondott a Kórház című versről, igaz a kötet egészére is: miközben minden ingatag, elmosódott, befejezetlen, a rajz részleteiben is, egészében is pontos, a megmunkálás hibátlan, fegyelmezett.
