Jerzy Kukucka olyan farkasétvágyat érzett a világ legmagasabb hegyei iránt, hogy mindössze nyolc év leforgása alatt sikerült meghódítania a Föld mind a tizennégy nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsát. Teljesítményét még kiemelkedőbbé teszi az a mód, ahogyan ezeket a hegyeket megmászta, valamint azok a nehézségek, melyeket az expedíciók megszervezésének érdekében le kellett küzdenie.
Első nyolcezresétől, a Lhotécól eltekintve, az összes többi csúcsra vagy új útvonalon jutott fel, vagy pedig télen - elsőként - hódította meg a hegyet; a Cso Oju esetében mindkettő igaz. Ezért aztán a Lhoce akkor még megmászatlan déli fala lett Kukuczka számára az a kihívás, mely megkérdőjelezhetetlenné tette volna eredményeinek hosszú láncolatát. Először 1985-ben tett kísérletet a csúcs meghódítására, ezen az új útvonalon. 1989-ben azonban - tíz évvel azután, hogy a normál útvonalon, az Északnyugati-falon megmászta a hegyet - életét vesztette, amikor lezuhant a magasból a Déli Falról. Halálával véget ért Lengyelország és a világ egyik legerősebb, leginnovatívabb és legmegnyerőbb hegymászó egyéniségének életútja. De mielőtt a Lhcéra indult volna, Jerzy Kukuczka megírta emlékiratait.
A Függőleges világom egy csendes sziléziai családos ember története, aki ugyanakkor céltudatos tervkovács is volt, és aki tojástáncot járt a lengyelországi, pakisztáni és nepáli bürokrácia útvesztőiben, aki gyárkéményeket festett, miközben a Lhocéról álmodozott, és akinek az esetek túlnyomó többségében zsonglőrködnie kellett a szűkös valutakerettel, a szegényes élelmiszerkészlettel és a gyengye minőségű felszereléssel, csak azért, hogy elérje mindössze azt a kiinduló pontot, melyet nyugati hegymászók magától értetődőnek tekintettek.
Kukucza csak lassan alkalmazkodott a tengerszint feletti nagy magasságokhoz, de akklimatizálódása után félelmetes állóképességgel és energiával rendelkezett. Ahol lehetett, jobban kedvelte az alpesi stílusú hegymászást, csupán egyetlen társsal. Legjelentősebb eredményei közé tartozik a Makalu csúcsának szóló megmászása, új útvonalon; az első átkelés a Broad Peak északi és középső csúcsán; két, egymástól mintegy 300 kilométer távolságra lévő nyolcezer méteres hegycsúcs megmászása télen, csekély huszonöt nap leforgása alatt; valamint egy új útvonal bejárása a K2 déli falának középső részén, hétfős csapatban.
Jerry Kukuczka elbeszélése betekintést enged az olvasó számára a fényes eredménysor mögötti világba. Megismerhetünk egy túlzottan szerény embert, aki kényes volt jó hírnevére, akit kijózanított barátainak elvesztése, aki jó humorral volt képes a nemzetközi hegymászó cirkusz komédiázásait szemlélni, és aki azért mászott hegyet, mert a függőleges világ iránti szenvedélye éppen annyira volt mindent elsöprő, mint amennyire fertőző is.
