Jeszenszky Iván 1945-ben született Szegeden. Élete nem szükölködött váratlan és abszurdba illő fordulatokban: kitelepítés, vajdasági, majd nyugat-európai lét. 1965 óta Svájcban él - az üzleti és a sportélet mellett a művészetek terén is ismertté vált neve: Krimiparódiája azért eredeti, mert a szokványos horror-, pornó- és "superman"-elemek felhasználása nélkül építkezik a szerző, hősei okosak, gyarlók, jók és esendőek -, mint mi magunk. Stílusának meghatározói a fordulatosság és a humor... Párizsi utazásra hív bennünket e könyv, melyből kiderül többek között, hogy bankot nyitni nagyon jó vállalkozás, de csak éjfél után érdemes...
- Ki ez az úr? - kérdezte Vadim Kirovot és kezével az ismeretlenre mutatott.
- Monsieur Pierre Brune vagyok -, mondta az elegánsan öltözött férfi és jóízűen elnevette magát.
- A neve jól hangzik, de miért urazza saját magát?
- Kit urazzak, ha nem magamat? Titeket? Két éve taxizom Párizs alvilágában, azóta ebben a kocsiban nem ült úr rajtam kívül.
- Szóval te... te nem vagy ezekkel?
- Mindig a fizető mellett vagyok. Ma ők fizetnek, ők parancsolnak.
Ha holnap te fizetsz, te fogsz parancsolni. Kettős órabérért, amint látod, a kormánykerekeket is a bérlő kezébe adom. Fő erényem, hogy soha nem látok és nem hallok semmit. Azonban semmiféle dologban nem veszek részt. Hullát csakis kivételes esetben szállítok és kizárólag akkor, ha nincsen megcsonkítva. A kocsimban tilos kést használni. Pisztolyt, mérget, gázt vagy egyéb eszközt szabad, ha nem okoz a testen jelentékeny vérzéssel járó sérülést. Akarsz még valamit tudni?
- Hol lehet téged megtalálni?
- Erről a kettőről ítélve, nem hiszem, hogy szükséged lesz rám ebben a büdös életben...
