Csehország majd minden hídján, majd minden faluvégi kápolnájában ott díszeleg a csehek védőszentjének, Nepomuki Jánosnak a szobra, ki is IV. Vencel korában élt hányattatott életet, s halt erőszakos halált a Moldva habjaiban, és jó háromszáz évvel később, az ellenreformáció idején támasztatott fel, s avattatott szentté az eltévelyedett cseh népet a katolikus egyházba visszaterelni kívánó jezsuiták szorgalmazására. Vajon tiszteletre méltó mártír, törtető csaló vagy az egyházi s világi hatalmasok által mozgatott akarat nélküli báb volt ez a Nepomuki János? Vajon csak a XIV. század végének züllő cseh királyságában éltek Nepomuki Jánosok, vagy a mi korunknak is megvannak a „szentjei”? Ezekre a kérdésekre ad választ a Jézustársaság és a Nyársra húzva neves írójának groteszk történelmi regénye, amelyben Sotola nemcsak Nepomuki János, hanem minden szentek igaz történetét, nemcsak egy egyházi legenda, hanem minden politika, ideológia szülte legenda ellenlegendását írta meg – hol színpompás, monumentális, korhű történelmi tablókat festve, hol csípősen fanyar hangon anekdotázgatva, hol sztoikus-bölcsen elmélkedve élet s halál dolgairól.
