"Tartozom egy vallomással. Olyan anya mellett nőttem fel, aki sikerkönyveket írt a gyereknevelésről. (...) Ilyen előzmények után illene, hogy gyerekjáték legyen számomra a nevelés. (...) Rá kellett jönnöm, hogy a nevelésben semmi sem könnyű vagy tökéletes. Van, amikor a puszta túlélés is éppen elegendő cél." - írja Joanna Faber Julie Kinggel közösen írt könyvének bevezető részében. Joanna Faber valóban szinte az anyatejjel szívta magába a gyermek megértését és nevelését újszerű módon felfogó szülői attitűdöt, és kisgyermekként volt módja beleszokni egy sikeresen működtetett szülő - gyermek kapcsolatba, hiszen édesanyja, Adele Faber - többek között - a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje és a Testvérek féltékenység nélkül könyvek társszerzőjeként lett ismert. A gyermek felnőtt, és maga is szülő lett: részben a ráhagyományozott, jól bevált eszköztárral vághatott neki a gyermeknevelés kalandjának, részben azonban olyan új kihívásokkal kellett szembenéznie, amelyek elé az időközben megváltozott világ állította, és az örökbe kapott stratégiák talaján újakat kellett kidolgoznia. Ebben remek segítőtársa volt gyermekkori barátnője, Julie King. Kettejük szülői küzdelmeiben, kudarcaiból kibontakozó sikereiben az olvasó sajátjaira ismerhet, megkönnyebbülve felsóhajthat, hogy a gyermeknevelés nemcsak számára jelent időnkét "lehetetlen küldetést", és olyan megoldásokra, eszközökre lelhet, amelyek meglepően egyszerűek, de mégsem bukkant rájuk magától, mert az a szemléletváltás hiányzott, amit éppen ez a könyv adhat meg. Ezeknek a stratégiáknak a hatékonyságát meggyőzően és élményszerűen támasztja alá az eszközöket bemutató rengeteg gyakorlati példa: szülők, tanárok, óvónők humorral átszőtt beszámolói a "rettenetes kétévesekről, vad háromévesekről, bősz négyévesekről, vakmerő ötévesekről, önző hatévesekről vagy éppen közepesen civilizált hétévesekről."
