A finn szerző - többszöri németországi tanulmányút tapasztalataira támaszkodva - több, mint egy esztendőn át kutatta a nemzeti szocializmus sikerének titkait. Művét 1940 őszén, egy évvel a háború kitörése után zárta le. Öhquist tárgyilagos, és igazságos akart lenni és e szándékát meg is valósította. Műve átfogó és a lényegre koncentráló leírást ad az I. világháborút lezáró békeszerződések következményeiről, a német nép megnyomorításáról és megalázásáról, a "weimari demokrácia" pipogyaságáról és bűneiről, a judeokrata kártevésről és arról a folyamatról, amelynek során a volt frontharcosok, hazájukhoz és az erkölcsi értékrendhez hűséges bátor férfiak maroknyi, de elszánt csoportja felveszi a küzdelmet a bűnösökkel és a gyáva megalkuvással szemben. E harcnak egy rendkívüli képességekkel megáldott karizmatikus férfi, Adolf Hitler a vezére. Hitler és mozgalmi pártja (a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) - egyre szélesebb néprétegek bizalmát elnyerve - legálisan hatalomra kerül, az erkölcsön alapuló törvényesség forradalmával végetvet a politikai zűrzavarnak és a polgárháborús fenyegetésnek, majd hozzákezd egy nagyszabású történelmi kísérlethez, amelynek alapja a népi-faji, erkölcsi-szociális és nemzeti-közösségi világnézet, célja pedig magának a német embernek és népközösségnek a testi-lelki-szellemi átalakulása az egészség, a természetesség és a szépség jegyében. A 30-as évek Németországában e nagy célok érdekében az állam rendelkezésére álló törvényei, rendeletei és intézményes eszközök egész arzenálját bevetik, s a nép szolgálatának és nemesebbé tételének e politikáját még azután is folytatják, hogy külhatalmak háborút kényszerítenek a nemzeti becsületet az európai béke fennmaradásával összeegyeztetni igyekvő Német Birodalomra. A finn szerző munkájában a terjedelmi keretek között adható részletességgel ismerteti, a nemzeti szocializmusra zúduló vádakat is. Minthogy a valamennyire is tárgyilagos ellenfelek súlyosabb kritikát aligha gyakorolhattak a nemzeti szocializmus ifjúság-, nő és családvédő politikájáról, gazdaságfilozófiájáról és aligha állíthatnánk pellengérre a hitleri időszak gazdasági eredményeit, vádjaikban, pl. a sajtószabadság, a művészi szabadság, vagy pl. a vallás szabad gyakorlásának hiányát, illetve a zsidóságot ért sérelmeket rótták fel. Szerzőnk e vádakat a tények tárgyilagos ismertetésével és világos okfejtéssel cáfolja, utalva pl. arra, hogy a "zsidók szociális, társadalmi és faji életmegnyilvánulásait a nemzeti szocializmus nem akadályozza, amennyiben azok a zsidó népesség határai között nyilatkoznak meg. A zsidók, pl. gyermekeik nevelését és taníttatását saját iskoláikban szabadon végezhetik."
