Első regénye, a 4447 kirobbanó siker volt. A nagy érdeklődést bizonyára nemcsak az keltette, hogy bátran nyúl egy meglehetősen elhanyagolt témához, hanem az is, hogy érdekfeszítő cselekmény keretében tudja ábrázolni - ráadásul társadalmi és lélektani vonatkozásokban is hitelesen - egy zárt, pusztulásra ítélt világ alakjait, és meggyőzően tudja sugallni, az igaz emberség egyik alaptörvényét: közönyben nem lehet élni, ablakot kell nyitni a világ felé, az új felé.
A Tartozik és követel még nagyobb könyvsiker volt. Két ellentétes jellem, két magatartástípus tragikomikus konfliktushelyzeteit és létküzdelmét ábrázolja ebben a művében, s közben nemcsak e két jellem együttélésének lehetetlenségét, összebékíthetetlenségét mutatja meg, hanem társadalmunk ismert meghatározottságainak szembeszökő jegyeit is lemeztelenítve tárja az olvasó elé.
A Mindhalálig hőse író; két mű születése közti keserves, kényszerű alkotói szünetben, a belső üresség kínzó állapotában vizsgálja hősének életét. Az író élete csupa kérdés: törvényszerű-e az alkotó magányossága, a csömör, a társak irigysége? Ki és mi az oka magányosságának? Joga van-e az alkotás érdekében megnyomorítani szűkebb környezetét? Az író már-már föladja önmagával, írói sorsával, a feleségével, a társadalommal vívott küzdelmét, aztán mégis folytatja - mindhalálig.
