A Szegény gazdagok 1860-ban jelent meg először. A szabadságharc bukását közvetlenül követő esztendőkben Jókai Erdély történelmi múltját választotta regényei és novellái témájául, Bach bukása után már ő is szabadabban nyúl a nemzetiségi kérdéshez, bátrabban beszél a román és magyar nép megbékélésnek szükségességéről és lehetőségéről.
A regény megírásához a közvetlen indítékot 1858-ik évi második erdélyi útja szolgáltatta. Ez az út nemcsak a legendás Fatia Negrára vonatkozó történetek egész sorával s a havasok életével ismertette meg, hanem megerősítette meggyőződését, hogy az 1849-ig tragikus román-magyar testvérharcot el lehet és el is kell felejteni.
A legendás Fatia Negra valóban élt Hunyad megyében, és Nopcsa László báróval, Hunyad megye főispánjával volt azonos. A XIX. század derekán szervezett aranycsempész és pénzhamisító bandát tartott Hátszeg környékén, ahol kastélya is állt. A környék vagyonos lakosságának réme volt. 1853-ban hirtelen eltűnt a vidékről, visszavonult, s Déván halt meg kilencvenéves korában.
