"Alig száz évvel ezelőtt Amerikában néhány zseniális táncos új művészetet teremtett. Mivel a korszak színpadi táncait merevnek és általában értelmetlennek találták, megváltoztatták a táncokat... Ezzel valami olyasmit kezdtek el, ami aztán modern táncként vált ismertté. Az új műfaj a balettet is magába fogadja, átvett lépéseket a társasági táncból és más kultúrák táncaiból is. Ez a művészet gyorsan változik, mivel olyan emberek fejlesztették tovább, akiknek a látásmódját az új ötletek, az új gépek és az új módszerek folyamatosan átalakították. A könyv Loie Fuller szecessziós stílusával kezdődik és eljut a Twyla Tharp által kedvelt balett alapú lezser nemtörődömségig, közben érinti Isadora Duncan "görög" táncát, Ruth St. Denis keleti táncát, Tes Shawn forrásként felhasznált spanyol és amerikai-indián táncait, Martha Graham és Doris Humphrey kodifikált rendszereit, a Merce Cunningham által alkalmazott sokféleséget, a fekete amerikaiak táncát és még több más stílust. A mű nem egy nemzet, a női nem vagy a tánc dicsőítése. Egyszerűen csak a legnagyobb emberi értékekkel - mint a tehetség, a szenvedély, az ügyesség, a bátorság - megáldott emberek, jelen esetben a modern táncosok közös története."
