Részlet a könyvből:
"Édesapám malmában már javában újra tocsogott és zuhogott vígan a kerék, a hólé szaporán csöpörgött a tetőről, a verebek meg nyüzsögve csicseregtek; a küszöbön ültem, és az álmot dörgöltem a szememből, igen jól megvoltam ott a meleg napsütésen. Akkor kilépett a házból az apám; már hajnal óta ott piszmogott a malomban, a hálósipka csálén ült a fején, ahogy odaszólt nekem:
- Te mihaszna, te! Már megint csak terpeszkedsz itt a napon és ropogtatod a csontjaidat, a munkát meg végezhetem magam. Én nem tudlak etetni tovább. Küszöb előtt a tavasz, eriggy ki már egyszer a világba, és nézz magad a kenyered után."
