Saitos Gyula - József Attila Makón

Nagy költőnknek nemcsak a verseivel, de az életével sem tudunk betelni: mindig többet, teljesebbet, hitelesebbet akarunk róluk tudni. Tudatos egyéniségük nyomában ismerni szeretnénk a még kialakulatlan fiatalt, az éppen érlelődőt is. A makói diák, a néhány értő, idősebb barát Attilája még csak ígéret volt. Kócos, kamaszos, szélsőséges tervekkel és vágyakkal teli, akinek szüksége volt arra, hogy komoly és érdemes emberek higgyenek benne. Ilyen hívő és biztató „bátyja” volt Saitos Gyula, a hajdani makói újságszerkesztő, aki most emlékezéseiben megidézi a húszas évek eleji Attilát Makón.
Ismert és ismeretlen mozzanatokat jelenít meg e korai évekből, elfogulatlan tárgyilagossággal eleveníti fel a fiatal költő egyéniségét és alkotóműhelyét. „Van itt még néhány jó idős komám, – ölelő csöndje néhány öreg háznak…” – írta Makóról a 18 éves költő: ez a kis világ bontakozik ki előttünk meghitt közvetlenséggel Saitos Gyula könyvének lapjain.