Julius Evola - A Cinóberösvény

E lapok megírásának egy különleges körülmény ad bizonyos létjogosultságot. Egy napon a figyelem az általam több mint négy évtized során létrehozott életmű felé fordult. Ez a figyelem más, mint amellyel korábban Olaszországban műveim felé fordultak. Ez a körülmény meglehetősen kétes a jelenlegi helyzetben és abban a politikai—társadalmi légkörben, amelyet a jövő vonatkozásában is előre lehet látni. Bárhogyan is van, szándékom az, hogy útikalauzt adjak a kezébe annak, aki el szeretne igazodni írásaim között — miután érdeklődik múltbeli műveim összessége és tevékenységem iránt —, és tudni szeretné, mi bennük az, aminek nem csupán személyes és epizód-jellegű jelentősége van. Egy ilyen tájékozódás bizonyos nehézségekbe ütközhet. Először is, könyveimet különböző időszakokban írtam. Ezért, ha valaki nem veszi figyelembe keletkezési idejüket, jelentős eltéréseket vehet észre. Már csak ezért is szükség van útikalauzra. A második — és sokkal fontosabb — szempont, hogy el kell választani a lényegest az esetlegestől tevékenységemben, amelynek különböző fázisai voltak, és amit különböző területeken nyilvánítottam meg. Különösen ifjúkori könyveim esetében kell számot vetni a szükségképpen hiányos felkészültséggel és a kulturális környezet ama befolyásával, amelyet a későbbiekben — egy érési folyamat során — csak lassanként küszöböltem ki. Általánosságban figyelembe kell venni, hogy nagyrészt egyedül kellett utat törnöm. Nem kaptam meg azt a felbecsülhetetlen segítséget, amelyet ilyen tevékenységhez más korban és más kör-nyezetben megkaphatott az, aki kezdettől fogva összekapcsolódott egy élő tradícióval. Mint aki elszakadt egy távolodó hadseregtől, saját erőmből kellett megkísérelnem, hogy újra felvegyem a kapcsolatot az enyéimmel. Miután gyakran megbízhatatlan és veszélyes területeken kellett áthaladnom, csak egy későbbi időpontban jött létre pozitív kapcsolat. Amiről úgy éreztem, hogy ki kell fejeznem és meg kell erősítenem, lényeges és érvényes részében valójában egy másik világhoz tartozik, mint amelyikben élnem kellett. Ezért először csak természetes tájékozódási képességem vezetett. Az eszmék és a célok csak fokozatosan — tapasztalataim és ismereteim bővülésével — váltak világossá és határozottá